Főmenü:

www.nadishop.hu


A tartalomhoz

Történetek

Tudástár

CARL ROGERS
NYITOTT KÉZZEL SZERETNI

A héten egy barátommal beszélgetve eszembe jutott egy történet, amit a nyáron hallottam.

"Egy könyörületes személy látva hogyan küszködik egy pillangó, hogy kiszabaduljon a bábból, segíteni akart neki. Nagyon gyengéden kitágította a szálakat kialakítva egy kijáratot. A pillangó kiszabadult, kibújt a bábból, bizonytalanul bukdácsolt, de nem tudott repülni. Valamit ez a könyörületes személy nem tudott, és ez az, hogy csak a megszületés, kibújás küszködésén keresztül tudnak annyira megerősödni a szárnyai, hogy repülni lehessen velük. Megrövidített életét a földön töltötte, sosem ismerte meg a szabdságot, sosem élt igazán."

Én úgy mondom "nyitott kézzel szeretni". Ez egy olyan tapasztalat, ami lassan ért meg bennem, a fájdalom tüzében és a türelem vizében kovácsolódva. Azt tapasztalom, hogy muszáj felszabadítanom azt, akit szeretek, mivel, ha rákulcsolódom, rácsimpaszkodom, vagy megpróbálom irányítani, azt vesztem el, amit megtartani próbálok.

Ha megváltoztatni próbálok valakit, akit szeretek - mivel úgy érzem, én tudom, milyennek kellene lennie - akkor egy nagyon értékes jogától fosztom meg: a jogtól, hogy felelősséget vállaljon saját életéért, választásáért, létformájáért. Valahányszor ráerőltetem a kívánságomat, vagy akaratomat, vagy hatalmat próbálok gyakorolni fölötte, megfosztom a fejlődés, érés lehetőségétől. Birtoklási vágyammal korlátozom és keresztezem, és teljesen mindegy, mennyire jó szándékkal.

Korlátozni és sérteni tudok a legkedvesebb óvó cselekedetemmel - és védelmem, vagy túlzott figyelmemszavaknál ékesszólóbban mondja a másik személynek: "Te képtelen vagy magadra vigyázni, nekemkell veled törődnöm, rád vigyáznom, mert te az enyém vagy. Énvagyok érted felelős."

Ahogy tanulom és gyakorlom, egyre inkább azt tudom mondani annak a személynek, akit szeretek: "Szeretlek, értékellek és tisztellek téged. Bízom abban, hogy birtokában vagy, illetve ki tudsz fejleszteni magadban egy olyan erőt, hogy mindazzá válj, ami lehetséges számodra, ha én nem állok az utadba.

Annyira szeretlek, hogy teljesen felszabadítalak, hogy egymás mellett járjunk örömben és bánatban. Együtt fogok veled érezni, ha sírsz, de nem foglak arra kérni, hogy ne sírj.
Törődni fogok a szükségleteiddel, támogatni foglak, de nem tartalak vissza, amikor egyedül tudsz menni. Mindig készen fogok állni, hogy Veled legyek a bánatodban, magányodban, de nem fogom azt elvenni tőled. Igyekezni fogok, hogy figyeljek a szavaidra, azok jelentésére, de nem ígérem, hogy mindig egyet fogok veled érteni. Néha dühös leszek, és akkor ezt olyan nyíltan meg fogom mondani Neked, hogy ne kelljen különbözőségeink miatt elutasítást, vagy elidegenedést éreznem. Nem tudok mindig veled lenni, nem hallom meg mindig, amit mondasz, mert van, amikor magamra kell figyelnem, magammal kell törődnöm - és ilyenkor is olyan őszinte leszek veled, amennyire tudok."

Tanulom, hogy ki tudjam ezt fejezni azoknak, akiket szeretek, akikkel törődöm, akár szavakkal, akár azzal, ahogyan létezem másokkal és magammal.
Én így hívom: "nyitott kézzel szeretni".

Nem vagyok képes mindig távol tartani magamat a bábtól, de már egyre jobban megy.

A VAK LÁNY

Volt egyszer egy vak lány, aki gyűlölte magát amiatt, hogy vak volt. Mindenkit gyűlölt, kivéve a kedvesét. A fiú mindig vele volt.
Mondta egyszer a barátjának: ha láthatnám a világot, hozzád mennék feleségül.
Egy napon valaki ajándékozott neki egy szempárt.
Amikor levették szeméről a kötést, láthatta az egész világot, beleértve a barátját is.
A fiú megkérdezte: most, hogy látod a világot hozzám, jössz feleségül?
A lány a fiúra nézett, és látta, hogy vak. A lehunyt szemhéjak látványa szinte sokkolta. Erre nem számított.
Az a gondolat, hogy élete hátralévő részében ezt kell, nézze, arra a döntésre vezette, hogy visszautasítsa a fiút.
A fiú csendesen könnyezett, majd pár nap múlva írt néhány sort.
"Vigyázz a szemeidre, mert mielőtt a tied lett, előtte az enyémek voltak."
Valahogyan így működik az emberi agy, mikor megváltozik a helyzetünk. Csak kevesen emlékeznek arra, milyen volt az életük azelőtt és ki az, aki mindig mellettük volt a nehéz időkben.
AZ ÉLET AJÁNDÉK
Ma mielőtt kimondasz egy szót, gondolj azokra, akik nem tudnak beszélni.
Mielőtt panaszkodsz az ételed íze miatt, gondolj azokra, akiknek nincs mit enni.
Mielőtt panaszkodsz a férjedre vagy a feleségedre, gondolj azokra, akik Istenhez fohászkodnak, hogy legyen társuk.
Ma mielőtt panaszkodsz az életre, gondolj azokra, akik túl hamar mentek el a másvilágra.
Mielőtt siránkoznál amiatt, hogy túl nagy távolságon kell, vezessél, gondolj azokra, akik ezt a távot gyalog kell, megtegyék.
És amikor fáradt vagy és panaszkodsz a munkádra, gondolj azokra a munkanélküliekre, akik szívesen végeznék a Te munkádat.
És amikor gyötrő gondolatok rosszkedvűvé tesznek, mosolyogj egyet és gondolj arra, hogy élsz és csodálatos, ami körül vesz!

CSODA
Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyéről előhúzott
egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket és
gondosan számolni kezdte. Háromszor is ámolta, mert a végösszegnek
nagyon pontosnak kellett lennie.
Nem hibázhatott..
Ezután óvatosan visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón.
A hat háztömbnyire lévő patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös
Indián Törzsfőnök képe volt látható. Türelmesen várt a patikusra, hátha
szentelne rá egy kis időt, de a patikus éppen nagyon el volt foglalva.
Tess - így hívták kislányt - megcsoszogtatta a lábát a padlón.
Semmi.
Megköszörülte a torkát úgy, hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit csak lehet.
Ez sem sikeres.
Végül kivett egy érmét az üvegből és megkocogtatta a pult üvegét.
Ez használt!
- És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus érezhetően bosszús hangon.
- Éppen a testvéremmel beszélek Chicagóból, már ezer éve nem láttam -
tette hozzá a patikus, mint aki választ vár a kérdésére.
- Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni veled -
mondta Tess a patikuséhoz hasonlóan bosszús hangon.
- Az öcsém nagyon beteg és egy csodát szeretnék venni neki.
- Tessék? - kérdezi a patikus.
- A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében, és az Apukám azt mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg őt.. Hát tessék mondani, mennyibe kerül egy csoda?
- Kislányom, mi nem árulunk csodákat.. Sajnos nem tudok neked segíteni -
felelte a patikus, megenyhült tónusban.
- Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom venni. Csak mondd meg mibe kerül.
A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett, jólöltözött férfi volt.
Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte:
- Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége?
- Azt nem tudom - válaszolt könnyes szemmel - csak azt tudom, hogy nagyon beteg és Anyu azt mondta, hogy valami operációra volna szüksége. De Apu nem tudja kifizetni, ezért szeretném odaadni az én pénzemet..
- Mennyi pénzed van? kérdezte a chicago-i férfi.
- Egy dollár és tizenegy cent - felelte alig hallhatóan.
- Ez az összes, ami van, de tudok többet is ha kell.
- Nahát, milyen csodálatos véletlen! - mosolygott a férfi.
- Egy dollár és tizenegy cent - éppen az a pontos összeg, ami egy kisfiú csodájának az ára.
Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a kislányt:
- Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet és találkozni a szüleiddel. Lássuk, hátha van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél.
A jólöltözött férfi Dr. Carlton volt, sebészorvos, aki az idegsebészetre specializálódott. Ingyen elvégezte az operációt, és nem telt bele sok idő, amire Andrew ismét otthon volt,
épen, egészségesen.
Anya és Apa boldogan beszéltek arról az esemény - láncolatról, ami idáig vezetett.
- Ez a műtét egy csoda volt - suttogta Anya - vajon mennyibe került volna?
Tess Ő pontosan tudta, mennyibe került a csoda: egy dollárba és tizenegy centbe, no és egy gyermek töretlen hitébe.
Egy csoda nem a természet törvényeitől függ, hanem magasabb törvények működésétől.


TÖRTÉNET A SZERETETRŐL
Egy asszony kijött a házból, és három, hosszú, fehér szakállú öregembert látott üldögélni az udvaron. Nem ismerte őket.
Így szólt:
Nem hinném, hogy ismernélek benneteket, de éhesnek látszotok.
Kérlek, gyertek be és egyetek valamit.
- A ház ura itthon van? - kérdezték.
-
Nem, nincs itthon - válaszolta az asszony.
- Akkor nem mehetünk be - felelték.
Amikor este a férje hazaért, az asszony elmondta neki mi történt.
- Menj, mondd meg nekik, hogy itthon vagyok, és hívd be
őket!
Az asszony kiment, és újra behívta az öregeket.
- Együtt nem mehetünk be a házba
- felelték.
- Miért nem?
- kérdezte az asszony.
Az egyik öreg magyarázatba kezdett:
- Az
ő neve, Jólét - mutatott egyik barátjára.
M
ajd a másikra mutatva azt mondta: Ő a Siker és én vagyok a Szeretet.
Majd így folytatta:
- Most menj vissza a házba, és beszéld meg a férjeddel, melyikünket akarjátok behívni.
Az asszony bement a házba, és elmondta a férjének, amit az öreg mondott.
A férj megörült.

-
Ez nagyszerű! Ebben az esetben hívjuk be Jólétet. Hadd jöjjön be, és töltse meg a házunkat jóléttel!
A felesége nem értett egyet.

-
Kedvesem, miért nem hívjuk be inkább a Sikert?
A menyük eddig csak hallgatta
őket, és most előállt saját javaslatával.
- Nem lenne jobb a Szeretetet behívni? Az otthonunk megtelne szeretettel!
- Hallgassunk a menyünkre
- mondta a férj a feleségének.
- Menj, és hívd be Szeretetet, hogy legyen a vendégünk!
Az asszony kiment, és megkérdezte a három öreget.
- Melyik
őtök a Szeretet? Kérlek, gyere be, és legyél a vendégünk.
Szeretet felállt, és elindult a ház felé. A másik kett
ő szintén felállt, és követték társukat.
Az asszony meglepve kérdezte Jólétet és Sikert.
- Én csak Szeretetet hívtam, ti miért jöttök?
Az öregek egyszerre válaszoltak:
- Ha Jólétet vagy Sikert hívtad volna be, a másik kett
őnek kint kellett volna maradnia.
De mivel, Szeretetet hívtad, ahova
ő megy, oda mi is vele tartunk.
AHOL SZERETET VAN, OTT MEGTALÁLHATÓ A JÓLÉT ÉS A SIKER IS!!!!!!


Honlap | Tudástár | Szimbólumok | Termékek | Kezelők | Oldaltérkép

Keresés

Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenübe