www.nadishop.hu

A taoizmusnak nincsen főistene, csak útmutatást kínál az embereknek.
A kínai filozófiában az állandóan mozgó és szakadatlanul változó valóságot taónak nevezik, és olyan kozmikus folyamatnak tekintik, amelyben minden dolog benne foglaltatik. A tao a világ ősoka, belőle keletkezett minden létező élő és élettelen. A taoisták úgy tartják, hogy nem kell ellenállni ennek a világot mozgásban tartó erőnek, hanem a cselekedeteinket kell hozzá igazítani.
A taoizmusnak nincsen főistene, csak útmutatást kínál az embereknek.

EGY KÉP FELÉR EZER SZÓVAL
A taoizmus jelképekben gyökerezik. Mára kínai írásjelek is erőteljes szimbólumok, melyek az író szellemiségét is tükrözhetik.
Az ecsettel végzett szépírás művészete is a világegyetem fontos folyamatainak jelképe. A folytonosságé, melyet a taoista hívő a kozmosz éltető erejeként fog föl. Gyönyörűen megírt kéziratok készültek, hogy az írásjelekben rejlő utalásokkal és megfogalmazásokkal érzékeltessék az ég és a föld erőinek működését.

A TAO
A "tao" szót nehéz pontosan lefordítani. Egy ősi felirat szerint "minden tanok atyja, a titkok előtti titok". Más nyelveken "út"-nak fordítják le, beleértve a víz folyását, a nemiséget, az emberi test működését, a tájat, ahol a taoista egynek érezheti magát az égiekkel.

A HÁROM ALAPMŰ
A taoizmus alapelve a nyitottság és alkalmazkodás, ami jellemző a legfontosabb szövegekre. A három alapműre is.
A Tao te-king, kissé homályos formában ismerteti a taót, a harmónia útját.
A Csuang-ce továbblép, részletezi az meber helyét a természet világában.
A Ji-king gyakorlatias jóskönyv, mely lehetőségeket vesz számba, s nem ad egyértelmű utasításokat.

LAO-CE ÉS A TAO TE-KING
A Tao te-king, a taoista gondolkodás alapműve meglepően rövid, legalábbis más vallások szent szövegeihez képest. Valójában igen kifinomult és bonyolult töredékekből áll, melyek inkább sugalmaznak, mint leírnak, és inkább kérdeznek, mint felelnek.

A HALHATATLANOK
A taoizmus halhatatlanjai több tekintetben is csupán túlméretezett halandók. Erejük nem isteni természetükből származik, hanem inkább a dolgok emberfeletti megértéshez, olykor halhatatlansághoz is vezető helyes megfigyeléséből. Némelyikükről azt gondolták, hogy daru- vagy sárkányháton repül föl az égbe, de az ősi történetek szereplőinek többsége a földön élt és cinóberrel meg gombával táplálkozott, hogy így részesedjék a jin és jang egyetemes energiájában.

SOU-LAO
A hosszú élet istene egyben a férfiasság és a jang elem megtestesítője. Gyakran áll kapcsolatban a sárkánnyal és a daruval, melyek a hosszú élet jelképei. Erre kiegyensúlyozott nemi élettel és sok meditációval lehet szert tenni.

HSZI VANG-MU
Sou-laonak, a jang képviselőjének ellentétpárja a jint megjelenítő Hszi Vang-mu, a nyugati anyakirálynő, aki a halhatatlanok fölött uralkodik. Burjánzó virágoskertben él, madarak között, melynek dísze az örök élet őszibarackfája. Kezében gyakran látunk áldozati tálat, a női nemiség jelképét. Évszázadokon át szolgált erőteljes női modellként a taoista hívők számára.

REJTETT HARMÓNIÁK
A taoizmusban az élet és a művészet célja a harmónia.
Ezt érzékeltetik a halhatatlanokról és a hegyi remetelakokban vagy égi vadasparkban élő szentekről szóló történetek éppúgy, mint a mindennapi viselkedés szabályai. Az ősi kínai művészet ismert jelképei az egymást ellensúlyozó erők, a jin és a jang. Megfigyelése önmagában is megelégedést nyújthat. Tágabb értelemben egy egyensúlyt a világegyetem mozgásában, a férfi és női elvben, a maradandóság és múlandóság formáiban kell keresnünk.

JIN ÉS JANG
A taoista gondolat középpontjában a polaritás áll. Az ellentétek hangsúlyozását azonban nem szabad konfliktusként felfognunk, hiszen minden feltételezi önmaga ellenkezőjét, s a nélkül nem is létezhetne. Élet és halál, fény és sötétség, jó és rossz, pozitív és negatív, apály és dagály, férfi és nő egyazon rendszer egymást kiegészítő részei. Ha az egyik felet eltüntetnénk, megszűnne a másikis.

A JI-KING
A három nagy alapkönyv közül leginkább a Ji-kinget nevezhetjük a taoisták kézikönyvének. Eredete homályba vész, igen réginek tartják, valószínűleg szájhagyomány útján terjedő népi bölcsességek gyűjteménye. Annyiban különbözik más szent szövegektől, hogy a műltat, jelent és jövőt dinamikus egységben szemléli, örök válozásban, ezért az időre nézve törvényeket sem lehet felállítani.

SZÍN ÉS FORMA
A jin-jang ellentétpár a kínai művészet meghatározó eleme. A színeket is lehet jin-jang ellentétpárba állítani. Egyes anyagok, melyek valamelyik nemhez jobban kapcsolódnak, inkább az egyik erőt fejezik ki. Így a porcelán és a zsírkő a nőiességet, ezért ezek rendszerint jin-szimbólumok, s például kosár, vagy gomba ábrázolásával díszítik őket.

A VILÁGEGYETEM
A taoizmusra jellemző a körforgás, s az a világkép, amely mindent valami máshoz képest szemlél. Ha nincs "előtt", nincs "után" sem. A világ jelképes ábrázolásaiban ezért kiegyensúlyozzák a jin és jang erőket. A kelet jelképe a zöld sárkány, délé egy főnixmadár, a nyugaté a fehér tigris, az északé pedig kígyóval összefonódott teknős.

A JÁDE MENNYORSZÁG
Az ég és a föld is jin-jang ellentétpárt alkot. A renyheség és a befogadás földi, jin tulajdonság, míg a mennyben összpontosultak a jang-energiák. Ez a szimbolika kiterjedt a régi kínai érmékre is, ahol az égi kört átlyukasztja a szögletes föld. Az ég körként való ábrázolását látjuk a pi-korongon is, melyet más amulettekhez hasonlóan gyakran készítettek jádéból. Más köveket inkább földi jellegűnek tartottak. A jáde viszont az égi sárkány ondójaként a menny lényegét hordozza magában.

AZ ÖT FÖLDI ELEM
A korai taoizmus a jin és a jang mellett az öt elemben is megfogalmazta a világ ciklikus természetét. Euek a fa, tűz, föld, fém és víz. Cou Jen kínai tudós okoskodása szerint a fából lesz a tűz, a hamuból a föld, amelyből a fémet nyerjük. Ennek csiszolt felülete vonzza a harmatot, azaz a vizet, mely az égből aláhullva megnöveszti a fát, s így bezárul a kör.

A TÁJ HARMÓNIÁJA
A tao a természet rendje, a dolgok normális állapota, a rend egyetemes elve.
Megnyilvánul a természeti jelenségek: a hegyek, és völgyek, a föld és a víz, a magasság és mélység, a domború és a homorú formák együttesében.

A JÓ VÍZ
A tao ugyan a világ rendje, mégis merőben különbözik a rendről alkotott nyugati fogalmaktól. Legalkalmasabb jelképe talán a víz, amely a leggyöngébb és legerősebb elem. "Olyan a világnak a tao, akár a völgyben az óceán felé siető folyó". Többféle formát ölt: felhő és köd, azaz jin jellegű föld lehelete, mely eső formájában tér vissza, jang energiával tölti fel a folyókat és tengereket, meglelve a megfelelő medret a földben. Mozgása jelképezi a világegyetem elevenségét, álló formájában pedig a békét és megértést sugározza.

EREK A KŐBEN
A vízben, tiszta formában látható energiaáramlást a taoista sok más formában is fölfedezi. Például a tömjén vagy más anyag füstjében. Az ilyen energia ereket láthatjuk számos kínai kerámia vagy fémedényen csíkonként vagy színes foltokként. A taoista elgyönyörködik a sziklák és kisebb kövek ereiben, melyeket talán a víz vájt belé. A víz formálta kőben benne van a tao lényege, szabálytalanságai a jin-jang kölcsönhatásra utalnak.

A CINÓBER
A jáde és a cinóber különleges helyet foglal el az anyagok között a taoizmusban. A jádét az égi sárkánnyal, tehát a janggal társítják, míg a cinóber egyenesen a jin és a jang egyesülésének a jelképe. A taoisták életelixírnek tartották, és használták gyógyszerként is. Ennek segítségével akarták elérni a legemelkedettebb szellemi állapotot, mikor is az ember a legtökéletesebb harmóniába juthat a világmindenséggel.

SÁRKÁNY ÉS FŐNIX
A jin-jang ellentétpárból megnyugtató derű árad, a természet és a misztika világának egyensúlya. A jangot az agresszív állatok képviselik, elsősorban a szarvasbika, a kos, a kakas, de leginkább a sárkány, a császár jelképe. Figurája utal a nemi közösülésre is különösen az "ugró fehér tigris" és a "hátbatámadás" pozíciókban. Hasonlóan jelképes állat a rénszarvas, orrszarvú, a feng-madár és a főnix. Az utóbbi a sárkány oldalán gyakran jelenti a császárnét, s a kettő sok taoista templomban látható együtt.

A KÜLVILÁG BELSŐ TÜKRÖZÉSE
Nyugati fogalmakkal nem könnyű leírni a taoizmus legfontosabb szimbólumait. Nehéz felelni arra a kérdésre, miként hozhatja a taoista leginkább összhangba belső énjét a külvilággal? Miként érheti meg legjobban a benne rejlő és előtte megjelenő szimbólumokat, hogy elérhesse a szellemi és szexuális harmónia eszményét?

AZ ESZMÉNYI TAOISTA
A taoizmus ideálja a halhatatlanok élete, akik könnyedén mozognak térben és időben, a föld és az ég között, az univerzum ritmusára. Ezek a tao legnemesebb céljait megszemélyesítő teremtmények népesítik be a mítoszokat, melyeket a kozmosz tökéletes egyensúlya jellemez. A taoista hívőnek önmagát kell tökéletesítenie akár a legalacsonyabb szinten is, meg kell tanulnia a környező világ szimbólumainak megértését, annak ellentétpárját, jin és jang harmóniáját.

VU-VEJ
A vu-vej azaz nem cselekvés eszméje igen fontos a taoban. Ha megpróbálunk beavatkozni a dolgok természetes menetébe, az végül kudarcra van ítélve. A vu-vej azonban nem egyenlő a tétlenséggel, sokkal inkább a természethez való igazodást jelenti, a ráhangolódást a világegyetem ritmusára. Jól érzékelteti ezt az elvet a fenyő és a fűzfa meséje. Egy nagy hóesés utána fenyő merev ágai letörnek a hó súlyától, míg a fűzfáé meghajolnak, s a hó lehullik róluk.
"Tedd azt, amihez semmi cselekvés nem szükséges, s beáll a rend."

TE
A Tao te-king két része. A tao az út, a te az erény. Az utóbbi a világ értékes tulajdonságait jelenti. A taoista törekszik ezeknek megértésére, próbálja hozzájuk igazítani életét. Az igazi te maga a természetesség, mellyel a bölcs ember minden dolgát intézi, s vágyait összehangolja a külső jelenségek természetes áramlásával.

CSI
Az egyéni élet összeolvasztása a nagy kozmikus szellemmel, a csivel a taoista elmélkedés fő célja. Ez a szellem kihat az egész természetre, annak élő és élettelen elemeire, s a vele kapcsolatos szimbólumrendszerben az emberi test összeolvad a nagyobb, kozmikus jelenségekkel. A fej megfelel, az égne, a haj a csillagoknak, a szem a napnak, a fül a holdnak. Az erekben áramló vér párja a patakokat és folyókat tápláló erő, a csontok a hegyeket, a testüregek a völgyeket jelentik. A természet alapos megfigyelésével megérthetjük az emberi sorsot is.

NEMI HARMÓNIA
A testi szerelem bőven biztosít szimbólumokat a taoizmus számára, mivel a lehető legtökéletesebben testesíti meg a jin-jang elvet.
A taoista számára a harmonikus nemi élet a hosszú és gazdag élet kulcsa.

TELJES ÉLET
A jó élet mentes az izgalmaktól, s szellemi és fizikai képességeink teljes kiélvezése. A testhez türelemmel és tisztelettel kell viszonyulni. Az igazi taoista a maga kárán tanul, valamint a külvilág alapos megfigyeléséből. A tao irodalma bővelkedik a természet viselkedési mintáira tett utalásokban. A helyesen élő ember nem aszkéta. Kiveszi részét a fizikai élvezetekből s mindabból, amit érzékei nyújtanak, de bölcs mérséklettel, a túlzásokat kerülve. Nagyon vigyáz magára, de kedve szerint eszik-iszik, különösen, ha megpróbáltatásoknak néz elébe.

AZ EGÉSZSÉGES ÉLET
A taoista sokat törődik az egészségével. Számára az orvoslás is szimbólumokban gazdag. Az igazásn bölcs ember ebben a kultúrában az orvos, aki ismeri a test belső energiáinak áramlását, s azok viszonyát a külvilághoz. A testet a taoista orvoslás az áramlások színterének tartja, melynek alapja a központi keringési rendszer. Ebből ered az akupunktúra fontossága, amely a csi szabad áramlását elősegíti az egész testben. A szellemi energiákat is hasonlóképpen kell stimulálni és gondozni.

A FÖLD ÉLETE
A testet-lelket felélénkítő életenergia áramlásának megvan a maga párja a természetben: az erek és a folyók. Házépítés előtt a legtöbb kínai felfogad egy fengshui szakértőt, akinek neve szó szerint "szél és vízember"-t jelent, hogy meghatározza a ház helyes tájolását. A természetes erővonalakat figyelembe veszik a zen-buddhista japán sziklakertekben is, ahol a hegyeket jelképező nagyobb kődarabok a gondosan elgereblyézett kavics "tengeréből" emelkednek ki.

A CSÖNDES TAOISTA
A Csuang-ce egyik történetében Konfucius néhány híve megpillant egy dühöngő árban úszó öregembert, aki hirtelen eltűnik. A megmentésére sietnek, de ő segítség nélkül partot ér. Mikor megkérdik, hogyan sikerült ez neki, azt feleli, hogy rábízta magát az árra. Ez arról szól, hogy a taoista a külvilág áramlataira próbálja ráhangolni magát.