www.nadishop.hu

EGYETEMES SZEX
A legtöbb eredetmonda a világ kezdetét a párzással és megtermékenyítéssel köti össze, mivel az ember az eredetét leginkább ebben a formában tudja elképzelni. A bibliai Teremtés könyve egyetlen párra, Ádámra és Évára vezeti vissza az egész emberiséget. A homéroszi eposzokban Ókeánosz tengeristen párzik nővérével, a vízi istennő Tethisszel, aki háromezer fiat szül neki. Az orfikus irodalomban az éjszakát termékenyíti meg a szél, aminek eredménye az ezüst kozmikus tojás. Ebből az istenek közül elsőként Erósz, a szerelem istene kel ki. Az ég és a föld párosodásának képzete gyakran gazdagította a világ különböző vallásait és mítoszait. Az óegyiptomi eredetmondában Nut és Geb testvéri szerelméből keletkezik minden élőlény.

AZ ŐSTOJÁS
A tojás, mint a megtermékenyítés egyik eredménye a teremtés tökéletes szimbóluma. Egyes hindu vallásokban az őstojás, a brahmanda két részre vált. Az arany feléből lett az ég, az ezüstből a föld.

AZ ŐSMÉH
A világ legtöbb nagy hitrendszerében a kozmosz őserők kölcsönhatásából keletkezik. Így lehet szimbolizálni a nemi egyesüléssel, bár bizonyos esetekben, a teremtésben csak az anyaméh játszik fontos szerepet. Sívát, a hinduizmus legfőbb férfi tudatát is Sakti, a világegyetem női energiája és ősméhe kelti életre. Az alkímiában minden anyagot az ősméh, a mátrix megnyilvánulásának tekintettek.

NEMI EGYENSÚLY
Nem egy hitvilágban a kozmosz az őskáoszból emelkedik ki két erő vagy alapelv kölcsönhatásának hatására, majd megteremtik benne a rendet. Ezt gyakran ellentétek találkozása teszi lehetővé. Ilyen a férfi energia és a női energia egyesülése, amely a világ egyensúlya iránti vágy jelképe is.

ANYAISTENNŐK
Az univerzum női alapelvét számos formában jelenítették meg. Számos kultúra tisztelte a termékenység istennőjét. Nagy istennő volt a hinduizmus Saktija. Az eredetmondákban az istennő a kozmikus nemi egyesülés egyik résztvevője, ebből születik a föld és népe. Az istennő gondoskodik a teremtésről és az élőlények termékenységéről is.

SZÜLETÉS ÉS ÚJJÁSÜLETÉS
A születést a keltáktól az ázsiai népeken át a közép-amerikaiakig sok nép látta a megújulás és a teremtés szimbólumának. A nőiesség szentsége a szülésben teljesedik ki leginkább. A tantrikus kultúrában pedig a legintenzívebb ébredés. A Kundalini-energia legteljesebb kifejeződése a szülés, amely mozgásban tartja a születés, halál és újjászületés körforgását.

A FÉRFI ŐSELV
A férfiasság eszméje az éghez társul nem egy mitológiában, ahol a kozmosz az ég és a föld nászából születik meg. A férfi hős a szimbólumok világában gyakran jelenik meg a termékeny és adakozó istennő ellentétpárjaként.
A nyugati kultúrában a férfi archetípusokat gyakran jellemzi a nemi erőszak. Vannak azért szelídebb példák is, mint a testi gyönyörök csábításának ellenálló szent, vagy a szűzies Grál-lovag, aki ugyan udvarol szíve hölgyének, de valójában csak a Krisztus vérét felfogó szent kehelyre áhitozik.

SZATÍROK
A félig állati, félig emberi teremtmények is a férfi szexszualitást jelképezik a mitológiákban. A görög-rómaiban ilyen a csillapíthatatlan nemi étvágyú Pán isten és a hozzá hasonló kecskelábú férfiak, a szatírok, akik előszeretettel csábítanak el nimfákat. Az ilyen figurák a férfi és női erő egyesülése előtti őskáoszt voltak hivatva megjeleníteni.

JIN ÉS JANG
A taoizmus jin-jang ellentétpárja a legegyszerűbben fogalmazva két kozmikus elv szembenállását jelenti. A jin a női alapelv, melyhez a befogadás, a nedvesség, az árnyék és a föld tartozik. A férfi janghoz ezzel szemben az ég, a szárazság, a domborulatok és a császár. A kettő egyesülését, s ezzel a harmónia megteremtését jelképezi a nemi aktus. Az összefonódó jint és jangot közrefogó kör pedig az élet eredendő teljességét jelzi. Akár a szexben, másutt sem létezhet semmi az ellentéte: a fény a sötétség, a jó a rossz, az apály a dagály nélkül.

KUNDALINI
A számos kultúrában a Sátánnal társított kígyó egészen más képet mutat a hinduizmusban, a testi-lelki ébredést jelképező Kundalini formájában. Kundalini gyűrűbe tekeredve szendereg a test legalsó csakrájában, de ha megfelelő meditációval fölébresztik, végigkúszik a többi csakrán egészen a hetedikig, a fejtetőn elhelyezkedő szahaszraráig. Ekkor jut el az ember a tiszta tudat állapotába.