Tudástár
Az OM szótag a teremtés jelképe. A szó szanszkrit eredetű. Az első betű jelenti Brahmat, a teremtőt, a második Vishnut, a fenntartót, a harmadik Shivát, a pusztítót.
Titkos jelentése azonban más. Az A betű jelenti az isteni ént, a halhatatlan lelket; az U jelenti az emberi ént, a mulandó testet; az M jelenti a két én kapcsolatát, ezt az életet.
Az A az örök világ, az U ez a Föld, az M az idő, ami a kettőt összeköti. A szent szótag egy lehelettel kimondja a lét legnagyobb misztériumát: itt élek a Földön, sorshoz és időhöz kötve, de igazi lényem az örök halhatatlan lélek.
MANI PADME annyit jelent, mint lótusz ékszer, ez az emberi tudat. A lótuszvirág a világtér; benne a gyémánt az én. A beavatottak szerint a lótusz az öröklét jelképe, a ragyogó ékszer pedig az üdvözült ember.
HUM : úgy legyen. De tulajdonképpen tevékeny szó, amely az Omot még egyszer és erőteljesen hangsúlyozza. A tibeti írásban a Hum jele: kör, amelyből lángnyelv csap felfelé, alatta pedig a növekvő hold karéja.
A Hum jelképe a természet és Buddha öt rendjét fejezi ki.
Az OM színe ragyogó fehér és az istenekre vonatkozik.
A MA színe zöld és a titánokra vonatkozik.
A NI színe sárga és az emberekre vonatkozik.
A PAD színe égszínkék és az állatokra vonatkozik.
A ME színe piros és a démonokra vonatkozik.
A HUM színe fekete (vagy sötétkék) és a pokol lakóira vonatkozik.
A hét szótag azonban nemcsak a hét színnel, hanem a hangsor hét hangjával, a hét bolygóval, Brahma hét fiával, a hét rishivel, a hét bölccsel, a hét napjaival is kapcsolatban áll.
A szent szótagokat egymásután száznyolcszor szokták ismételni, mert a tibeti málának száznyolc szeme van.



LEBORULÁS
A leborulás kicsi énünk elfeledése és igazi önmagunk realizálása. Nem egy külső dolog vagy lény előtt borulunk le, nem is önmagunk előtt. Elengedjük karmánkat, kicsi, ellentétekre épülő világunkat, hogy azok maradjunk, akik, amik mindig is voltunk.
A helyesen végzett leborulás feloldja ragaszkodásainkat, a gondolatok, érzelmek, emlékek, ítéletek nem nehezednek ránk oly súllyal, mint a gyakorlat előtt. A fizikum energikus mozdulata, a test erőteljes felhasználása a tudat megtisztításáért.
A leborulás lényege a tiszteletteljes magatartás. Így teremtődik meg a jó karma. A tisztelet hiányával vagy ellenszenvvel végzett leborulás rossz karmát teremt. Ha csak egyetlen helyes leborulást végzel, hihetetlen mennyiségű érdemet halmozol fel vele.
Amikor a földhöz érünk, gondoljuk azt, hogy minden irányban az egész földfelszínt beborítja a leboruló testünk. Ne gondoljuk azt, hogy csak mi végezzük a leborulásokat, érzékeljük úgy, hogy minden lény együtt csinálja velünk. Azzal, ha minél több leboruló testet képzelsz el, hihetetlen mennyiségű érdemre teszel szert. Amikor a leborulásokat végezzük, fontos megértenünk, hogy a jó cselekedetek minden érző lény boldogságának forrása. Az egy leborulás alatt felhalmozott érdem meghaladja a képzeletünket. Amikor e gyakorlatot testünket, beszédünket és tudatunkat használva végezzük, felajánljuk energiánkat mások javára azzal a kívánsággal, hogy boldogok legyenek. Amikor testünk 5 ponton (térdek, kezek, homlok) a földet érinti, gondoljunk arra, hogy az öt zavaró érzelem (harag, ragaszkodás, nemtudás, büszkeség és féltékenység) eltávozik belőlünk és eltűnik a földben. Ezáltal teljes tisztulást tapasztalhatunk.
A leborulások két aspektusa - a tudat mérgeinek eloszlatása és a három Drágakő (Buddha, Dharma, Szangha) - áldásának befogadása lehetővé teszi a harag, ragaszkodás, nemtudás, büszkeség és féltékenység átalakulását az öt bölcsességgé.
Minél több leborulást végzünk, annál jobban növekszik az odaadásunk.
Emlékezz arra, hogy a karma rugalmas, kitágítható. Egy apró erényes cselekedet hatása sok boldog pillanatokat eredményezhet. Ugyanígy, egy apró erénytelen cselekedet miatt is tapasztalhatunk különféle szenvedéseket. Ha nem tudjuk felfogni az okot, akkor az eredményt sem tudjuk megérteni.