Tudástár




Talán az a bűn, ha a lelkiismeretem ellen teszek valamit.
Amikor tudom, érzem, bennem nem ez a lépés, válasz, cselekedet van, mégis ellene megyek az igaz valóm üzenetének. Magam ellen vétkezem.
Az énem ellenáll a belső kívánságaimnak.
Persze vannak a társadalmunkban elfogadott jó és rossz cselekedetek, ezekhez sokkal könnyebb igazodni, mert szabályok, amiket be kell tartani, hogy elférjünk egymás mellett, és teljesítsük azt, amit a mindenkori hatalom elvár tőlünk.
A bűn felismerése magammal, a saját életemmel szemben sokkal nehezebb.
Ide tartoznak az illúzióim, a sorsom ellen tett lépéseim, a magammal szemben elkövetett hazugságaim, a fel nem vállalt életem. Bár látszólag nem jár érte társadalmilag bevezetett büntetés, mégis sokkal nagyobb árat fizetünk érte, mint pl. a lopásért. Évekre, évtizedekre beköltözik az életünkbe a félelem, az elégedetlenség, a harag, a magány. Saját börtönünk rabjaivá válunk.
A bennünk lévő harag bármely embertársunk iránt, méregként raktározódik el bennünk. Még szavainkkal is gyakran kifejezzük: "Elöntött a méreg!"
Ha nem bocsátunk meg, a méreg bennünk marad, és folyamatosan rongálja testünk és lelkünk.
Ha a teljes megbocsátással kiürítjük magunkból a mérget, testünk megújul, megtisztul.





