Főmenü:

www.nadishop.hu


A tartalomhoz

Meditáció

Tudástár

MEDITÁCIÓ
A meditáció olyan lelkiállapotra utal, amikor a testet tudatosan ellazítjuk, és szellemünket átengedjük a nyugalomnak és a belsőnkre való koncentrálásnak. A cél a lelki béke, megnyugvás keresése. Ilyenkor sikerül a környezetből kikapcsolódni.
A meditáció nem jelent szükségképpen vallásos tevékenységet.
A meditáció jelenlét. Megszűnik minden, az Itt és Most van. Nem csupán egy dologra koncentrálunk, hanem mindent érzékelünk.
A meditáció a már megértett információt tapasztalattá változtatja. Az a célja, hogy lenyugtassa, és egy helyben tartsa a tudatot.
A meditáció a tudat összpontosítása valamire, majd az ezen alapuló és ebből kibontakozó tisztánlátás.

A meditáció egy állapot. A meditáció a semmittevés állapota. Nem teszek semmit, tehát nem is gondolkodom. Ebben az állapotban visszavonulok a cselekvés területéről. Nem akarok aktív része lenni a világnak. Semmit sem teszek, de azt éberen.
A meditáció nem egy nappali álmodozás. A meditáció egy koncentráció belső tágasságunkra, amely a gondolatok sötét függönye mögött éli valóságát.
A meditáció egy belső dinamika kifejezése. A meditáció nem egy cél, hanem csak egy eszköz, amellyel valahová el akarunk jutni. Valamiért meditálunk, amit szeretnénk megkapni, vagy azzá válni. A meditáció elvisz minket a célhoz. A meditáció elvárás mentes. A meditációnak meg vannak a maga törvényei, és nem az értelem tervei szerint dolgozik. Meditációnkban belső lényünk szabja meg, hogy mit és mikor ad. Ezért a meditáció bizonyos fokig az elfogadás gyakorlása és az elfogadás átélése. A meditáció elvezet az általunk kiszabott célhoz. Minden a maga idejében jön, és ezért helyére találnak a dolgok.
A meditáció területén nem az értelem törvényeivel találkozunk. A meditáció egy az értelemtől teljesen elválasztott folyamat.
A meditáló személy így képessé válik a felsőbb világokból érkező információk, tanítások befogadására.

A meditáció a tudat megnyugtatását szolgáló technika. A meditáció során tudatosak és éberek vagyunk. A tudatunk nem a külső világra, vagy a körülöttünk zajló eseményekre összpontosít, hanem befelé.
A meditáció egyfajta csendes, összpontosított, ugyanakkor ellazult belső figyelmet jelent.

Amikor meditálunk, csökken a szervezetünk oxigén elhasználása, lelassul az anyagcserénk, nyugodtabb lesz a légzésünk és kisebb a szív megterhelése, vagyis egész életritmusunk lelassul. Kiegyensúlyozottabbnak érezzük magunkat, csökken a stressz ránk nehezedő hatása, erősebbek, vidámabbak leszünk.
Akik meditálnak, ritkábban járnak orvoshoz, kevesebb időt töltenek kórházban.
Ritkábban tapasztalható náluk szorongás, depresszió és jobb az emlékezőképességük.
Azokat a betegségeket, amelyek részben, vagy teljes egészében pszichikai tényezőkre vezethetők vissza, pozitívan befolyásolja a meditáció.
A meditáció után frissnek és erősnek érezzük magunkat. Jobban tudunk aludni, kevésbé kerülünk a stressz hatása alá. Megnyugszunk, és könnyebben tudunk koncentrálni a nehéz feladatokra.


LÁSS, NE CSAK NÉZZ!

Sokszor és sokan teszik fel a kérdést, miért van az, hogy olykor jól mennek a dolgok, máskor pedig mintha minden összejönne.
Ez a világ ilyen. Sosem lesz olyan, hogy mindig fenn leszel. Mert elszédülnél, megszédülnél.
Lenn is kell lenni. Elcsendesedni. Erőt gyűjteni.
A fenn és lenn az életünk része.
Igazán akkor ismered meg önmagad, ha nehézségekkel találkozol.
A nehézségek kihívások. Ösztönöznek, arra, hogy módokat keress a legyőzésükre. Maga az erőfeszítés a lényeg. Ezért a nehézségeket mindig tekintsd áldásnak.

A nehézségek próbára tesznek, hogy mennyit érsz önmagadnak. Behódolsz-e a reménytelenségnek, elmerülsz-e teljesen a mélyben, vagy mint egy viharban lévő vitorlás hullámról hullámra emelkedsz, míg partot érsz.

Sose add fel!
Miért történik ez velem? Teszed fel magadnak gyakorta e kérdést,
s várjuk a válaszokat ismerősöktől, barátoktól. A valós választ viszont rajtad kívül senki nem tudja. Az igazi válasz benned van. Nem a fejedben, a lelkedben.
Egy egyszerű gyakorlat az igazi válasz megtalálására. A belső hangodat fogod életre hívni. Ez az a hang, amely soha nem csap be, nem térít tévútra.
Gyújts meg egy gyertyát, s válassz egy meditatív zenét magadnak. Ha szereted a finom illatokat javaslom a szantál füstölőt.

Helyezd kényelembe magad. Engedd el magad teljesen, érezd, mintha nem lenne tested.
Tedd fel a kérdést magadnak: miért történik ez velem? S figyeld a választ. Ne kezdj el gondolkodni! Csak figyelj. Figyelj, mint aki válaszra vár. S ebben a türelmes várakozásban választ kapsz a kérdésedre. Találkozol a belső hangoddal. Az igazi válasszal.Ezt a technikát akkor is használhatod, ha valamiben döntened kell. Tedd fel a kérdést: mi a jó nekem? S a válasz megérkezik.
Ha sikerül életre hívni magadban a belső hangodat, életed minden területén segítségedre lesz.




TIBETI MENNYKŐ-JOGAR ÉS CSENGŐ
VADZSRA

Az elpusztíthatatlanság Buddhista szimbóluma, erőt és hitet ad a megújulásban. Buddha öt meditációs megtestesítésének az egyike. Segít a meditációban, koncentrációban. Az anyagi világ kettősségét, függőségét kiküszöböli. Képessé teszi az embert önmaga mindenféle kölcsönös függőségi viszonyból való felszabadítására. Az elveszett büszkeség visszanyeréséhez, az élet nehéz pillanataiban a szellem megőrzéséhez ad erőt. A vadzsra kezdetben Indrának, a villámlás és mennydörgés istenének villámkötege volt. Később fokozatosan a háromágú szigony alakját öltötte magára, végül, a buddhizmus idején két ilyen háromágú szigony összeillesztése és térbeli kiterjesztése révén kialakult a vadzsra ma is használatos formája. A buddhisták első sorban a gyémánt valós vagy vélt tulajdonságait, a tökéletes tisztaságot, a felülmúlhatatlan szilárdságot, a ritkaságot, a megközelíthetetlenséget és a sérthetetlenséget társítják hozzá.

A mennykő-jogar (szanszkrit: vadzsra, tibeti: dordzse) és a csengő a tibeti buddhizmus alapvető szimbólumai és szertartási eszközei. Általában párban készítik és gyakran közös tokban, helyezik el őket, használatuk és jelképes értelmük is összekapcsolódik.

A VIII. század során Indiából kerültek Tibetbe, s váltak a lámaizmus jellegzetes kellékeivé. A legenda szerint a vadzsra meteorit-vasból készült valaha. Származására utal tibeti nyelvű elnevezése, amelynek magyar nyelvű fordítása: mennyei vas, azaz mennykő.

Ma többnyire bronzból, rézből öntik ki. Középső része a kínai jin és jang jelet idéző golyódísz, amely a világ kettősségét, s kettősségében való oszthatatlanságát, összhangját jelképezi. A golyó mellett közvetlenül két karika látható: az abszolút és relatív igazság szimbólumai, az azokból nyíló nyolcszirmú lótusz az egyes világkorszakok szellemi kezdeményezőire, a Nyolc Bódhiszattvára utal. A lótuszhoz egy-egy makara (vízi szörny) kapcsolódik, amelynek szájából indulnak a vadzsra ágai, sugarai. Az ágak, sugarak száma általában öt, emlékeztetve a buddhizmusban ismert ötösségre (öt elem, öt érzékszerv, stb.). A golyó másik oldalán mindez szimmetrikusan ismétlődik. A mennykő-jogar önmagában a szilárdság, a keménység, az állandóság és az egység megtestesítője, csengővel párba állítva a férfipólus szimbóluma.

A csengő a női pólus, a bölcsesség, az anyaság kifejezője. Két részből áll: a fogóból és a szoknyából. A szoknya felső részét általában lótusz-szirmokba rejtett tibeti írásos szótagok fonják körül, a szoknya kupolájának belső oldalát ugyancsak lótusz díszíti.
A mennykő-jogart és a csengőt a tibeti szerzetes a szertartásokon minden nap használja. Jobb kezébe veszi a vadzsrát, balba a csengőt, amelyet lassan mozgat, a férfi és a női pólus egyesülésére utalva. A csengő hangja az imák kíséretéül szolgál.

EGO ÉN

Az éntudat filozófiai és pszichológiai fogalom. A saját testünkről és belső tulajdonságainkról kialakult tudásunk. Az ember az agyi tevékenységek segítségével tudja elhatárolni önmagát másoktól.
Az én vagy más szóval ego tudata az egyén önmaga átélése vagy elgondolása.
Az énnek a tudatban rugalmas határai vannak.

Az ego a tudat félelmet ismerő része, konfliktust és különállást akar, mert ezek jelentik táplálékát a túléléshez. A béke, a belső nyugalom az ego ellensége.
Nem élhetjük át a szeretet ölelését, amíg bensőnkben békét nem teremtünk.

Az egó az a valami, ami az élet minden területén korlátoz minket.
Az egó nem szereti azt érezni, hogy valaki másnak több képessége van, vagy hogy valaki meg tud tenni valamit, amit mi nem. Az egó egyszer azt érezteti velünk, hogy semmi sem vagyunk, máskor pedig azt, hogy minden vagyunk. Óvatosnak kell lennünk.

Az egó elkülönülés és egyéniség. Az elkülönülés és az emberi egyéniség nem élhet az egység és az egyetemesség tengerében. Az egó csak a személlyel és az ő tulajdonával foglalkozik. Ha az egyetemes tudattal foglalkozunk, az egész világegyetemmé válunk. Ebben a tudatállapotban nem úgy viselkedünk, mint az apró egyén, aki csak saját magára formálhat jogot, és úgy érzi:
"Ez az én tulajdonom. Ez az én képességem. Ez az én eredményem."
Nem, ilyenkor azt mondjuk:
"Minden eredmény az enyém. Semmi, sincs, amit ne tarthatnék teljesen a sajátomnak."

Az ego legyőzésének legkönnyebb módja, ha naponta öt percig hálát adsz.
Akkor érezni fogod, hogy egy édes, illatos és szépséges virág növekszik benned. Ez az alázatosság virága. Ha hálát adsz, akkor valami nagyon szép dolgot kapsz, és ez az alázatosság. Ha az egó egyszer meglátta az alázatosság virágát, távozik, mert úgy érzi, valami jobbá válhat, egyetemes egységgé.

Az egó mindig megpróbál a saját maga számára birtokolni dolgokat. De amikor túllépünk az egón, mindent megpróbálunk a világ elégedettségére és a lelkünk elégedettségére odaadni.

EGOISTA, EGOIZMUS: ÖNZŐ, ÖNZÉS

Az ÉN VAGYOK, alapvetően egy kívülállóságot, önmagunk megkülönböztetését sugalló szó pár, így nagyon nem is kell magyarázni, miért is egoista.

Aki személyiségként él ebben a világban, az szükségszerűen egoista. Nem is tehet mást, hisz az egész emberi kultúra, a megkülönböztetésre alapult.
Ezen alapszik tudományos világlátásunk, hogy minél sokrétűbben tudjuk a bizonyos dolgokat egymástól megkülönböztetni. Ez maga a tudás, különbséget tenni a létezés dolgai között.

Kikerülünk az anyánkkal való együvé tartozás állapotából, és önálló individuumokká válunk. Sajátos rajzolatot adva személyünknek, mely senki máséhoz nem hasonlítható.
Az azonosat keresd, ne a különbözőt!

Jóra és rosszra osztjuk a világot és azonosulunk valamely felével, amivel elveszítjük kapcsolatunkat az Egésszel.
A pszichológia egocentrikusnak hívja azt az embert, ki önmagához viszonyítva értelmez másokat. Magából indul ki. Mi mind ezt csináljuk !
Legfeljebb tanulgatjuk, hogy hogyan tudhatunk tovább látni saját korlátainkon, határainkon. Ehhez azonban ki kell kerülnünk személyiségünk bűvköréből. Egy magasabb szellemiség állapotába kell kerülnünk, onnan azonban már nem ítélkezünk, mert ott nincs megosztottság.

Minden ítélkezés, egoista megnyilvánulás, a különbözőség világából való.
Ami az elménkben zajlik vagy azon keresztül érkezik, csak egoista lehet.
A szívünk hallja a tudat dalát.
Az együvé tartozás az Egység, a különállóság az Egyéniség.
A világértelmezésünk egoista.
Ez egy Egoista Világ.

ÉN EGOISTA VAGYOK! -ez egy nagyon fontos alaptétel.

Lehet ezt tagadni, lehet ezt vitatni, ám a valóság elől való menekülés, vagy az annak való hátat fordítás, még senkit sem szabadított fel.
Ezen keresztül juthatunk, el a valódi megvilágosodáshoz.
Ha ezt tisztáztuk és megéltük, akkor talán elindulhatunk az oly nagyon áhított ego nélküliség állapota felé.



IMAGINÁCIÓ

Az imagináció jelentése: kép, hasonmás, látszat. Ha a szemünket becsukjuk, könnyedén elképzelhetünk bármit, már meg is jelenik. A fantáziálás, a benső kép nélküli képzelődés ugyanakkor nem imagináció, mivel a tudatosság hatja át.

Az imaginatív - meditatív technikában relaxált állapotban képeket/szimbólumokat hívunk, tematikus módon, a felmerülő problémáknak megfelelően. Az imagináció során belső képeket alkotunk, ezzel a pszichés energia kép formájában jelenik meg. Mindazzal szemben elfogadóak vagyunk, ami a meditáció alatt bensőkben történik. A meditációs élményfeldolgozás során a tudatosítás történik.

Az imagináció az életképzelet, a teremtési középpont. A hagyomány szerint az ember test, lélek és szellem hármas egységét valósítja meg, s az imagináció az a hely, ahol e három találkozik. Itt találkozik a gondolat, a szó és a tett. A kép, az élmény, az akarat, a vágy. A tapasztalat, az értelem. Minden megnyilvánulás itt találkozik.

Minden ember rendelkezik imaginációval. Ez manapság az ember "tudatalattijába" süllyedt, amiatt, hogy az ember elanyagiasodott. Elfeledte azt a szellemi képességét.
A spirituális tanokkal foglalkozó személyek számára nem új az imagináció. Számos praktika gyakorolja a pozitív mentalizmus, a mantrázás, a vizualizáció technikáit. Ismerik, hogy "be lehet vonzani" valamit és, hogy amit sokat "imaginálunk", az valósággá válik.
A megnyilvánulásokat, a sorsot az imagináció teremti, vezeti. Ez létezési törvény.
Minden imagináció kivételével az éberség.
Az imagináció rendeltetése a létben, hogy segítségével elérjük az "üdv" állapotát. Az ép, egészséges, normális ember megvalósítása a cél. Komolysággal, világos tudattal, gondolatokkal, egészségesen, felelősséggel, szabadon.

Az imagináció egy élményszerűséggel bíró kép, vízió. Az imagináció nem hagyja lebegni, hanem a megnyilvánulásba viszi, megvalósítja. Természetesen az is fontos, amit lát az ember.
Vannak törvények, amelyeket nem lehet következmények nélkül megsérteni. Imaginációval el lehet érni célokat. Azt soha sem szabad elfelejteni, hogy szándékok indokoltsága nélkül a folyamat az elért sikerek ellenére is vészterhes marad. Abba biztosak lehetünk, hogy imagináció van, és ezzel szőjük sorsunkat.

Az életünk célja és értelme az önmegvalósítás. A teljességhez vezető út sorsszerű kerülőkből és tévutakból áll, a tévedésből születhet az igazság. A betegségnek is értelme és értéke van. A gyógyulás a magasabb szintű értelem megtalálása, vagyis a betegség a teljesség felé visz. Nemcsak az okokat kell kutatnunk, hanem a betegségek célját is. A célszerűség mindig meghatározó a fejlődés folyamán. Nincs egyensúly és önmagát szabályozó rendszer ellentét nélkül. A lélek önmagát szabályozó rendszer. Akár akarjuk, akár nem: a világnézet kérdése elkerülhetetlen, mivel a lélek olyan kifejezésre vágyik, amely egészét öleli fel.

POZITÍV GONDOLATOK

Mottó: A pozitív gondolatra ugyan úgy szükség van, mint lámpásra a sötétben, a világban való tájékozódáshoz!
Ha sok pozitív gondolattal azonosulsz, akkor a FÉNY már benned van!
Ügyelek gondolataimra, mert irányítják szavaim,
Ügyelek szavaimra, mert azok szabják meg tetteim,
Ügyelek tetteimre, mert azok szabják meg szokásaim,
Ügyelek szokásaimra, mert azok szabják meg jellemem,
Ügyelek jellememre, mert azok szabják meg sorsomat.
Te magad vagy az az erő, amely életre hívja a történéseket, a jót, a rosszat egyaránt. Rajtad áll, melyikre tartod magad érdemesnek. Helyes gondolkodással a szerencsét idézed meg, vagy gondolkodás nélkül cselekszel, és bajokat zúdítasz az életedre. Rajtad múlik, bearanyozod napjaidat vagy feketére, fested magad körül a világot.
Az vagyunk, amit gondolunk. Mindaz, ami vagyunk, a gondolatainkból táplálkozik. Gondolatainkból építjük fel a világunkat.
Isten vagy az Élet sohasem büntet. Az ember bünteti önmagát. Gondolatai teremtő erejűek, ő tehát megteremti saját nyomorúságát.
Az igazság tömény méreg, melynek legkisebb adagja is halálos lehet.
A gyáva az, aki veszély esetén a lábával gondolkodik.
Nincs erős érzelem, mely az embert jobban megfosztja a cselekvés és gondolkodás képességétől, mint a félelem.
Az óvodában tanultam: Ossz meg mindent másokkal! Ne csalj a játékban! Ne bántsd a másikat! Mindent oda tegyél vissza, ahonnét elvetted! Rakj rendet magad után! Ne vedd el a másét! Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál! Evés előtt moss kezet! A frissen sült sütemény és a hideg tej tápláló. Élj mértékkel! Mindennap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset! Délutánonként szundíts egyet! A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét, és ne szakadjatok el egymástól! Ismerd fel a csodát!
A pozitív gondolkodás azt jelenti, hogy felismerek mindent, ami van, engem szolgál, és nekem segít még akkor is, ha kifejezetten kellemetlen vagy fájdalmas. Ennél fogva minden jó, úgynevezett negatív nem is létezik, csupán olyan kellemetlen jóról beszélhetünk, amelynek bekövetkeztét én tettem szükségessé.
Igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Gondolkodni könnyű, cselekedni nehéz. De gondolatunk szerint cselekedni a legnehezebb.
A tanuló ne gondolatokat, hanem gondolkozni tanuljon.
Ha gyűlölsz valakit, gondold meg, van-e értelme; ha viszont szeretsz valakit, ne gondolkodj azon, hogy van-e értelme.
Amikor azt gondolod, hogy már minden lehetőséget kimerítettél, még mindig van legalább egy.
A negatív gondolkodás határt szab a teljesítménynek. Ha viszont ezt megfordítjuk, akkor a lehetetlen hirtelen nagyon is elérhetővé válik.
Minden hátrány magával hozza a vele egyenértékű előny csíráját.
Sosem tudhatod milyen eredményei, lesznek a cselekedeteidnek, de ha nem cselekszel eredményük sem lesz.
Gyógyszerekre nincs mindig szükség, de a gyógyulásba vetett hitre igen.
Nem veszítettem el a kedvemet, mivel minden egyes sikertelen kísérlet egy újabb lépést jelent előre.
Hasonlítsd össze magad a jobbal és elégedetlen vagy, de hasonlítsd össze magad a legrosszabbal és máris több vagy az elégnél.
Mások rólad alkotott véleménye nem kell, hogy a te valóságoddá váljon!
Nincs zavarbaejtőbb, mint látni, hogy valaki elvégzi azt, amit mi lehetetlennek hittünk.
Általában az az ember jut a legmesszebb, aki hajlandó merni és csinálni. Egy óvatos hajó soha nem jut messze a parttól.
A világ legtöbb fontos dolgát olyan emberek érték el, akik akkor is tovább próbálkoztak, amikor már semmi sem segített.
A hozzáállás az a kapcsoló, amely minden mást elindít.
A különbség a között, amit megteszünk, és amire képesek lennénk, megváltoztathatná a világot.
Aki nem próbálja meg a lehetetlent, az a lehetségest sem fogja elérni soha.
Ahhoz, hogy felfedezzünk egy új kontinenst, készen kell lennünk arra, hogy elveszítsük a part biztonságát.
Az emberek úgy nézik a dolgokat, ahogy vannak, és azt kérdezik miért? Én úgy nézem a dolgokat, ahogy lenniük kellene, és azt kérdezem miért ne?
A gyógyulni akarás a gyógyulás része.
Vannak, akik mindig morognak, mert a rózsáknak töviseik vannak. Én hálás vagyok, hogy a töviseknek vannak rózsabimbói.
Amikor azt mondod "Feladom!", gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja "Ege" micsoda lehetőség!
Amit a cél elérésével kapunk közel sem olyan fontos, mint amivé válunk, amíg azt elérjük.
Egy pesszimista minden lehetőségben látja a nehézséget. Egy optimista minden nehézségben meglátja a lehetőséget.


NAPI MEGERŐSÍTÉS

Önmagunk:
"Egy vagyok azzal a Hatalommal, mely létrehozott, és Tőle kaptam erőmet, mellyel alakíthatom körülményeimet. Szeretek és szeretetre méltó vagyok és mindenhol szeretetet találok magam körül. Világomban minden rendben van."

Kapcsolatok:
"Harmóniában és egyensúlyban élek mindenkivel, akit ismerek. Szeretem magamat, ezért csak kedves embereket vonzok be az életembe. Elengedem a múltat, így képes vagyok teljes mértékben, a jelenben szeretni."

Egészség:
"Szeretettel hallom meg testem üzeneteit. Teljesen egész, egészséges és tökéletes vagyok. Napról napra egészségesebbnek érzem magam. Szeretettel viselem gondját a testemnek."

Jólét:
"Hálás vagyok mindenért, amim van. Egy vagyok a Hatalommal, amely létrehozott, és ez a kapcsolat teljességet és bőséget hoz számomra. Minden tapasztalatból tanulok és bármibe kezdek sikerül."

Munka:
"Olyan munkát végzek, amelyben örömömet lelem, amelyben kamatoztathatom alkotóképességemet és tehetségemet. Olyan emberekkel és emberekért dolgozom, akiket szeretek, és akik szeretnek és értékelnek engem is; munkámat pedig jól megfizetik."


Honlap | Tudástár | Szimbólumok | Termékek | Kezelők | Oldaltérkép

Keresés

Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenübe