Főmenü:

www.nadishop.hu

Nadishop.hu / Karma

Tudástár

A KARMA TÖRVÉNYE

A KARMA az ok okozati törvényt jelenti, szó szerint cselekvés. A szellemi és lelki fejlődés törvénye, a hatás és egyenlő értékű ellenhatások törvényszerűségei alapján működő folyamat. A karma szankszrit eredetű szó, melyet a lélek adósságának is neveznek. A lelkünk halhatatlan, és testünk egy másik testben születik újjá. Korábbi cselekedetünket ettől függetlenül "nem felejtjük" el. Új életünkben a végzetünket, karmánkat is magunkkal hozzuk, és ennek fényében élünk tovább.
A karma törvénye szerint minden cselekedetünk egy annak megfelelő következménnyel jár, illetve minden, ami történik a világban, az maga egy következmény, valamilyen oknak az okozata. A karma minden tényezőre vonatkozik, ami a világban történik, és következménnyel jár. Vonatkozik az akciókra, reakciókra, általában a világ törvényei által irányított aktív természeti folyamatokra, eseményekre, az élettelen létezők hatásaira, az emberi és állati cselekvésre, de az embernél fejlettebb, magasabb szinten álló lények, istenek, szellemek megnyilatkozásaira is. Minden aktivitás, azaz ok okozatot szül, és minden ok előzőleg létrejött okozatból eredeztethető. Így jön létre az
ok-okozati összefüggések végtelen hálózata.
A karmát nem szabad összekeverni a sorssal, bár azzal kétségkívül összefüggésben van, de az eleve elrendeléssel, és az újraszületés tanával sem. Ezek mindegyike önmagában egészen más jelentéssel bír.

Karma a buddhizmusban
A karma fogalma Indiából ered, az indiai vallásokból és a buddhizmusból. Azt fejezi ki, hogy csak tőlünk függ, mi történik velünk: előző gondolataink és cselekedeteink váltak jelenlegi állapotunkká és most, e pillanatban is jövőnk magjait ültetjük el. Ilyen értelemben nem a tőlünk független sors, nem egy felettünk uralkodó istenség, és nem a véletlenek döntenek életünk eseményei felől, hanem minden esetben az ok-okozati összefüggések.
Buddha tanításában a karma annyiban keletkezik és fejti ki hatását, amennyiben tetten érhető a szándék, amellyel elkövették. A buddhista felfogás tehát nem a sors kiszámíthatatlan szeszélyét vizsgálja a karmában, hanem a szándékot, a szándék etikai tartalmát. Buddhánál az akarat határozza meg a karma minőségét, így a szándék, a késztetés döntő jelentőségű. A karma a bizonyosságon, a tapasztaláson alapul. Buddha szerint egyetlen bizonyosság van az életünkben, az pedig a karma törvénye. Minden más, csak bizonytalan hitelvek, amelyek nem adhatnak szilárd támpontot az életünkben.

Karmikus találkozások
A karmikus feladatok rendszerint az emberi kapcsolatainkkal függnek össze, ezért nincs az életünkben olyan találkozás, amelynek ne lenne valamilyen célja. Persze vannak olyanok, amelyek csak színesítik a hétköznapokat, de a lelkünket mélyen megérintők, vagy azok, amelyek szoros kötelékké válnak, az előző életeinkkel, a karmánkkal függnek össze. Ezek általában azok a kapcsolatok, amelyek szerepelnek életünk forgatókönyvében, ezért nem tudjuk elkerülni őket, és általában meghatározzák a sorsunk irányát.
Vannak, akiket a család közös karmája köt össze, és együttesen kell teljesíteniük a feladatokat. Ilyenkor előfordul, hogy a család tagjai szétszóródnak a világban azért, hogy külön-külön gyűjtsenek tapasztalatokat. Aztán a következő inkarnálódások egyikén újra összejönnek, egy családot alkotnak, és a megszerzett tudást egyesítve képesek lesznek teljesíteni a família feladatát.
A karma törvénye mindenkire vonatkozik
Karmikus tetteink következményét az összes életünkön keresztül cipelnünk kell. Jelen életünkben ugyanazt kapjuk másoktól, mint amit mi adtunk egykor másoknak. Ha előfordult veled olyan eset, hogy értetlenül állsz némely cselekedeted előtt, amelyek elől egyszerűen képtelen vagy kitérni, és fájdalmat okoz neked, akkor tudnod kell, hogy ezeket nem büntetésként kapod, hanem nevelő, tanító élményekben részesülsz, amivel kiegyenlítheted múltbéli tartozásodat. Figyelmeztet továbbá arra is, hogy jelen életedben minél kevesebb hibát kövess el. A karma törvénye mindenkire vonatkozik, de az ember befolyásolhatja azt. A múltat magunkban hordozzuk. Ez egy állandó áramlás: "ahogy vetsz, úgy aratsz." Ha valami rosszat teszünk, akkor ma vagy holnap, megkapjuk az eredményét. Néha azt látjuk, hogy valaki, aki rosszat tett, élvezi a világot. De lehet, hogy a közvetlenül ezelőtti életében valami rendkívülit, valami csodálatosat tett, és most aratja le jócselekedetének a gyümölcsét, míg rossz cselekedeteinek eredményei még nem kezdtek gyümölcsöt hozni. Élete alkonyán, vagy egy elkövetkezendő életében biztosan büntetést kap. A karma törvénye mindig kötelező erejű. Az ember köré tekeredik, mint egy kígyó. Az embernek meg kell fizetnie a vámot, az adót. A karma törvénye könyörtelen. Ugyanakkor létezik egy olyan dolog, amit kegyelemnek nevezünk. Ha tettél néhány rossz dolgot, és megbocsátásért esedezel, akkor rád virrad a könyörület. Ha valaki spirituális életbe kezd, karmája könnyen semmissé tehető, mely a spirituális mesteren keresztül működik.

A negatív vagy különösen intenzív élmények zavart okoznak testünkben. Behatolnak központi idegrendszerünkbe, és nyomot hagynak személyiségünkbe. Beépülnek szervezetünkbe és egy idő után pszihés és érzelmi jellegű betegséggé, válnak. A mód, ahogyan környezetünk ingereire és az illúziókra reagálunk, létrehozza indítékainkat és életkörülményeinket. Ez a KARMA. Minden nap alakítjuk karmánkat jóval és rosszal egyaránt. Ezek az élmények nyomot hagynak testünkben és lelkünkben, a mi életünkben és másokéban.

Az egészség olyan, mint az apály és a dagály, nem állandó folyamat. Az ember energia szintje egyik pillanatról a másikra változik - növekszik, csökken. Ahogy energiánk egy bizonyos szint alá csökken, megjelennek a betegség első jelei. A betegség sokáig lappanghat, míg végül anyagi testet ölt.
A betegség olyan előítélet, melyet az ember önmaga ellen fordít. Agyunkkal, érzelmeinkkel és szokásainkkal idézzük elő.

Fel kell ismernünk, hogy végtelen erővel rendelkezünk, ami mindenkiben és mindenben benne van. A jelenben kell boldoggá tennünk magunkat. Nyíltan, őszintén éljük mindennapjainkat, ítélkezés nélkül engedjük be életünkbe az élményeket. Ez az elfogadás. Az életnek annyi értelme van amennyit adunk neki.

Hagyjuk, hogy felemelkedjen bennünk az alázat. Ez képezi a nemeslelkűséget. Erre úgy találunk rá, ha egyszerűen gondolkozunk, és őszintén cselekszünk. Ne azért adjunk másnak, hogy kapjunk érte valamit, ne várjunk viszonzást. Elsősorban könyörületből és jókedvből adakozzunk, hogy nemeslelküségünk energiája mások javára váljon. A jólelkűség hálát hoz. A jóság legyen egyszerű és tiszta.
Az embernek önzetlenül kell szeretnie; ne várja el a viszonzást, egyszerűen csak szeressen.

A tudat a lényegünk. Az az energia, mely mindent létrehoz a világegyetemben.
Az önismeret bölcsesség, mely mindannyiunk számára elérhető. A gondolkodás jó orvosság. A pozitív gondolatok közelebb visznek a boldogsághoz. A gondolat előkészített esemény, mely később fog bekövetkezni. Kialakulnak a jó vagy rossz helyzetek.

Az igazi bölcsesség képessé tesz minket arra, hogy viselkedésünket a könyörületesség, a szerénység és a jókedv irányítsa.
Ne ítélkezzünk az emberek, események, helyzetek fölött. Fogadjuk el őket úgy, ahogy vannak. A bölcsességtől nem lesz probléma és nehézségmentes az életünk. De tudni fogjuk, hogy oldjuk meg, hogy ne ismétlődjön meg többet.
Ha bölcsen akarunk cselekedni, akkor elvágjuk az anyagi hatóerőkhöz láncoló köteléket, legyenek azok negatívak vagy pozitívak, hogy ne azok határozzák meg életünket. Így válhatunk igazán szabaddá. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, el kell fogadnunk személyiségünk sötét és világos oldalát egyaránt. Köszönet jár a jó időkért, de a rosszért is.

INKARNÁCIÓ, REINKARNÁCIÓ
A reinkarnáció az ismétlődő születés és halál folyamata, mely során a lélek életeken keresztül egyik testből a másikba vándorol. A reinkarnáció szerint a lélek örök, a fizikai test csak átmeneti. Amikor valaki meghal, akkor csak a sűrű, fizikai teste hal meg, maga a lélek az egy új testbe költözik a léleknek megfelelő karma szerint.

A kozmoszként felfogott univerzumban minden esemény egy tartalom formai megvalósulása. Tehát a születés sem lehet véletlenszerű, hanem bizonyos tartalmak formai kifejezője. De hol vannak a tartalmak, melyek életünk kezdetét formálisan meghatározzák? Erre egyetlen logikus válasz lehetséges: egy korábbi életben. Az előző élet nem megoldott és nem feloldott problémái (negatív karma) adják azt a tartalmat, amely törvényszerűen egy formálisan megfelelő időpontban az újjászületést keresi. A testet-öltés az inkarnáció, s ennek időszakos megismétlődése a reinkarnáció. A születési horoszkóp, ez az életformula, egyszersmind legutóbbi életünk mérlege is. Amit ebben az életben nem valósítasz meg, magaddal viszed a következőbe: semmit sem úszhatsz meg! Az első pillanatban érthetetlennek tűnik, miért azonosítják az asztrológusok az élet kezdetét mindig a születéssel, illetve az első felsírással. Vajon nem sokkal előbb, a fogantatás pillanatában kellene felállítani a horoszkópot, hiszen tudjuk, hogy az új inkarnáció a fogantatással kezdődik. Az egyéni önállóság azonban hiányzik az anya testében élő embrióból, hiszen bekapcsolódik az anya vérkeringésébe. Csak az újszülött köldökzsinórjának elvágásával és az erre bekövetkező első felsírással önállósul az anyagcsere-körforgás, és születik meg az egyén.

A HALÁL UTÁNI ÉLET ÉS A REINKARNÁCIÓ
Ha az Én-en és asztrálon kívül az étertest is elhagyja a fizikai testet, beáll, amit halálnak nevezünk a Földön. A három nem látható léttagozat tehát kilép a fizikai testből és megkezdi halál utáni életét.
Normális morálú ember esetében a halál után kb. 3 és fél napon keresztül a halott saját földi életét, látja nagy és egyre nagyobbodó éteri tablóban, amiben az egész élet, ahogyan lefolyt, benne van. Ilyen éteri tablót látnak katasztrófák, vagy hasonló, hirtelen életveszélyes pillanatok részesei is a Földön, akik a krízis szerencsés átvészelése után beszámolnak arról, hogy egész életüket egy pillanat alatt, egyetlen képben élték át. A halál után normális esetben az éteri tabló kb. 3 és fél nap múlva, szertefoszlik és visszaadatik minden tudás és emlékezet tartalmával a világéternek, amely ez által minden földi történést megőriz magában. Ebbe képesek a beavatottak betekinteni, ez az úgynevezett Akasha Krónika.

Az étertest leválása után az Én és az asztrál maradnak csak meg és ezután kezdetét veszi a halott földi életének átélése megfordított sorrendben (a haláltól kezdve visszafelé a születésig) és pedig nem a tényleges történéseké, hanem, hogy az élet minden mozzanata, cselekedetei és mulasztásai más emberekben milyen hatást keltettek. Ez az igazi purgatórium, ami a halottnak óriási lelki kínokat okozhat, amikor lemeztelenítve látja utolsó földi életének tényleges értékét, hogy mit épített és mit rombolt embertársai lelkében. Ugyanakkor módja van látni, hogy leszületése előtt a túlvilágon milyen Karmát vállalt és azt milyen mértékben teljesítette. Ilyenkor a halottat nagyfokú jóvátételi vágy fogja el, hogy rendbe hozza azt, amit az elmúlt életében elrontott. Ez a visszatekintés kb. egyharmad része az utolsó inkarnáció időtartamának. Ezután az asztráltest is feloszlik és visszaadatik a világasztrálnak.

A szellem, az Én pedig egyedül folytatja útját a magasabb szférákba, és fejlettségi fokától függ, hogy ezekben, a szférákban meddig tudja öntudatát megőrizni. A fizikai test megszűnésével a tér is megszűnik.

A földi életben az Én hajlékony, befolyásolható, nevelhető, a túlvilágon nem. Ugyanaz marad, amilyen a halál pillanatában volt. Ugyanaz marad embertársaival való viszonya is. Változtatni, jóvátenni, kibékülni, Karmát kiegyenlíteni a túlvilágon nem lehet, ebből a célból megint vissza kell jönni a Földre.

Tehát, amikor a szellem saját kvalitásának megfelelően a legmagasabb fokra jutott a halál után a túlvilágon, hatalmas vágy fogja el, hogy ismét reinkarnálódjon a Földön további fejlődése és az utóbbi inkarnációk folyamán létrejött Karmája kiegyenlítése végett.

A reinkarnáció egyik célja a Karma-adósság csökkentése, de a gyarló ember emellett még újabb karmákat is létesít, s még jó eset, ha többet törleszt az élet folyamán, mint amennyi újat teremt.

Az újabb földi élet kereteinek maghatározása után megindul a reinkarnációs processzus: az Én az új földi élet kitűzött céljainak megfelelő minőségű asztrál- majd étertestet kap, és végül megszületik a Földön megfelelő időben, helyen és családban.

A reinkarnációs intervallumok, bizonyos korokban hosszúak, más korokban pedig rövidek, mint például jelenleg, amikor óriási tragikus földi civilizációs összeomlás előtt állunk. Ebben minél több emberszellem (Én) akar részt venni, mert odaátról látják, hogy a csapásokban, való részvételekben lehet a legjobban fejlődni. Szenvedés nélkül nincs fejlődés. Ezért van ma ilyen egészségtelenül sok ember inkarnálva a Földön. Később megint széthúzódnak a reinkarnációs intervallumok és a földi népsűrűség ismét normális lesz.

Minden inkarnáció fejleszti az embert, és mivel mindenki reinkarnálódik, lassan az egész emberiség fejlődik a Teremtés által meghatározott irányban. A fejlődés azért nehéz, mert az ember tudatában még mindig nem világos itt a Földön, hogy mit kell tennie. Az embernek magának kell rájönnie arra, hogy a helyeset és jót a dologért önmagáért kell cselekedni.

BARDO
A buddhizmus alaptanítása szerint mindennek, aminek kezdete van, van vége is, így szükségszerű, hogy minden, ami keletkezett el is múljék. Éppen ezért semmi sem állandó, amelyet jelen létformánkban megismerhetünk. Minden evilági dolog valamilyen módon a keletkezése és az elmúlása közötti köztes létben időzik. Minden, amit ismerünk, előbb-utóbb megváltozik, és átváltozásában számunkra felismerhetetlen formát ölt. Miután számos olyan létforma létezik, amelyeket mi nem tapasztalunk, úgy gondoljuk, hogy a dolgok elpusztulnak, azaz végképp megszűnnek létezni. Valójában azonban csak olyan formát öltenek, amelyet nem vagyunk képesek felfogni, vagy felismerni, ezért gondoljuk, hogy egy bizonyos dolog mindörökre elveszett. Az igazság az, hogy soha egyetlen dolgot sem birtokolhatunk. Pontosan a dolgok állandótlan természete teszi lehetetlenné azt, hogy valaha valaki bármit is sajátjának mondjon; ugyanis maga a birtokló személy is állandó változásban van, s az, amit sajátjának gondol az is. Az egyetlen igazság az, hogy másodpercről-másodpercre mindig egy új ember egy új valamit birtokol, de ez a két új dolog, bár szoros kapcsolat áll fenn közöttük, nem azonos az előző kettővel. Ha ezt az igazságot nem is látjuk át másodpercek viszonylatában, egy életöltő távlatában igen. Nem vagyunk azonosak azzal a személlyel, akik három évesen voltunk, még a sejtjeink is kicserélődtek, nemcsak a személyiségünk, ugyanúgy, ahogy a gyerekkori játékaink is kifakultak, az anyaguk elvékonyodott, stb. Minden változik: a személyiségünk ugyanúgy, mint minden körülöttünk. Ami a változatlanság illúzióját kelti, az a változás mögött rejlő láthatatlan "lélek", amelyet a tibetiek rigpának, tiszta tudatnak neveznek.

Az ember tehát állandó változásban él. Létezési formájának alapeleme a változás, amelytől mégis minden ember fél. A félelem oka a megszokásból és a ragaszkodásból ered, abból, hogy a kialakított szokásrend és az ehhez kapcsolódó élet megváltozhat, netán elveszhet. Pedig ez szükségszerű. Ez az élet rendje. Az, amit mi életnek nevezünk valójában számtalan, egymástól szinte függetlenül létező időpillanat egymásutánja.
Az apró észrevehetetlen változások, radikális állapotváltozásokhoz vezethetnek. Éppen ezért az emberi élet, nem más, mint folyamatos állapotváltozások összessége, amelyeket az állandóság képzete fűz össze egyetlen lánccá. Az élet nem más, mint bardo, a megszületés és a halál közötti időszakban beálló állapotváltozás. Életről ugyanis csak akkor beszélhetünk, ha van valamiféle tudatosság, vagy érzékelőképesség.

Éppen ezért a bardo egyben egy tudatálapotot is jelöl, amelyben az ember éppen tartózkodik. A buddhista felfogás szerint az életünk állapotváltozásit leírhatjuk úgy, hogy a tudatállapotok változásairól beszélünk. Az egyik tudatosulási pillanatból meghatározott törvényszerűségek irányítása mellett, a következő tudatosulási pillantba hullunk. A tudatállapotváltás folyamata az átlagos tudatműködés mellett nem irányított, ezért gondolják általában az emberek, hogy az életük eseményei sorsszerűek, vagy esetlegesek. Az automatikus tudatműködés esetében ugyanis, az adott személy tudattalan elvárásai, megszokásai és indítékai határozzák meg, hogy a következő másodpercben mi is, amit érzékel. Ha a tudati beidegződéseket felismerjük, és azokat módosítjuk, például meditációval, akkor a tapasztalás folyamata is megváltoztatható, és így lehetségessé válhat olyan tudatrégiók megismerése, amelyek például az élet utáni tudatállapotokhoz tartozik.

Almenü: