www.nadishop.hu

RÍTUS ÉS SZIMBÓLUM
Észak-Amerika őslakóinak mitológiája és vallása szorosan összefonódott. Ezek rítusokban és szimbólumokban nyertek kifejezést. El akarták nyerni a természet jóindulatát azzal, hogy állandó kapcsolatban állnak a szellemekkel.

A SZENT FÖLD
Az Észak-Amerikai indiánok szimbolikáját a természet tisztelete jellemzi. A természet világában mindennek megvolt a maga szelleme és élete. Hegyen-völgyön, sivatagban és a folyóknál is vannak szent helyek, ahol kapcsolatba lehet lépni a világegyetem erőivel, s biztosítani a törzs egészségét és boldogulását.

A NÉPEK KELETKEZÉSE
Az indián teremtési mítoszokban két jelképes állat bukkan föl rendszeresen:
A prérifarkas gyakran az Öregember társaként vesz részt a Föld megteremtésében.
Más mondákban a teknősbéka száll alá a mélyvízbe, hogy onnan iszapot hozzon föl a Föld megalkotásához.

OKÍPA
Az indián törzsek mítoszokkal és legendával magyarázták a saját történetüket és a világét. Különböző szertartásokkal, így a naptánccal utaltak a világ keletkezésére.

A NAPTÁNC
A mandanok okipa-szertartásán vállalt önkínzás különböző formákban bukkant föl más prérilakó törzsek naptáncaiban.
Ez az ifjakat harcossá avató kegyetlen szertartás.
A naptáncra júniusban, az év leghosszabb napján került sor. Ezzel mondtak köszönetet a Napnak az általa nyújtott védelemért, s kérték, hogy az továbbra is biztosítsa.

VIHARMADÁR
A mennydörgés hangjának mindenütt nagy szimbolikus jelentőséget tulajdonítottak. Madár formájában ábrázolták. A Viharmadár hatalmát olykor a fejére rajzolt szarvval érzékeltették. Lakóhelyét egy hegyi várba képzelték valahol a törzs területén.

TOTEM
A préri falvainak közepén volt egy nyílt térség, az ünneplés és a tánc színhelye. Ennek közepén állt egy szent faoszlop, azaz totem, az első ember és a törzs őseinek jelképe. Az oszlopoknak több nép is nagy szellemi erőt tulajdonított.

SZELLEMEK
Az észak-amerikai őslakók hitték, hogy a környező világ lehet rosszindulatú és erőszakos is. Ebben a környezetben számos szellem megbékítése a túlélés feltétele. A szellemek megnyilvánulhattak természeti jelenségekben is, és állatok alakját is felölthették, melyek sokféle tulajdonságot szimbolizáltak. Ezeket az ember is elsajátíthatta, ha magára öltötte az állat valamelyik részét.

A TERMÉSZET SZELLEMEI
Külvilág minden eleme rejtett magába szellemet. A mitológiákat a természeti jelenségek szellemei népesítik be. Ők szabályozzák a termékenységet és az esőt, és tartják fenn a világ rendjét. Jelenlétüket táncokkal ünneplik. Minden nép hitt a természeti erők szellemeiben. A rosszindulatúak vihart és katasztrófát okoztak, a jobbakat a sámánok állították szolgálatukba.

A JÓ FÖLD
A föld termékenységéért érzett hála az indián mítoszok és legendák állandó vonása. Az állatokban, a növényekben és magában a földben is szellemek laknak, akik állandó kapcsolatban állnak az emberekkel. A környezet a prérilakók számára volt leginkább szimbólumokkal telített, talán, mert itt volt legdúsabb a természeti környezet: hegyek, völgyek, folyamok, gazdag állatvilág, fejük fölött pedig a szabad ég, maga is a világegyetem erejének szimbóluma.

A SZENT HEGY
Az indiánok a környezetet annyira mitologizálták, hogy olykor magát a Földet is élőlénynek tekintették. A hegyeknek különleges erőt tulajdonítottak.

LÁTOMÁSKERESÉS
A lakóterület kiemelkedő helyei különösen a prérilakó indiánoknál játszottak fontos szerepet a fiatal férfiak avatási szertartásain. A faluban vagy egy elkerített helyen elvégzett megtisztulási szertartás után az avatandók egy elhagyott helyre, például hegytetőre mentek, hogy ott zord körülmények között, böjtölve társaloghassanak a szellemekkel. Később is törekedhettek látomásokra, különösen azok, akik sámánná akartak lenni.

SÁMÁNOK ÉS SZERTARTÁSOK
A leghíresebb sámán vagyis "orvosságos ember" Ülő Bika volt a tetoni dakotáknál. Hadvezérként szinte isteni erőt tulajdonítottak neki.
A sámán azzal foglal el különleges helyet a törzsben, hogy különleges kapcsolatban állt a szellemekkel, gyakran az állatokkal is.

AZ ORVOSSÁGOS EMBER
Az őslakos észak-amerikai közösségekben a legdélibb indiánoktól az északi eszkimókig a sámán fő szerepe az volt, hogy ügyeljen a törzs tagjainak egészségére. Egyfelől neki kellett értelmeznie az egész környező világot, elősegítenie a jó termést, előre jeleznie az időjárást és általában jósolnia. Másfelől orvos volt. A sámánszertartás fontos része a gyógyítás és fájdalomcsillapítás volt.

A LÉLEKFOGÓ
A sámán számos kellékhez folyamodott a törzs és tagjai gyógyítása során. A közös pipázás a békekötéshez és szerződésekhez kötődött. A gyógyításban a sámán legfontosabb kelléke az un. lélekfogó volt, hogy visszaadja a beteg lelkét, ugyanis azt hitték, hogy a betegséget a lélek eltávozása okozza, s a gyógyulás csak annak visszatérte után lehetséges.